Az elefántcsonttoronyból

Az elefántcsonttoronyból

Amikor az összes bálvány...

2015. március 27. - Szollo

... amiben eddig hittél, a szemed előtt semmivé porlad szét...

Amikor az összes atomjaiba hullik vissza, mert szétporlad a máz és az olcsó kötőanyag...

Amikor majd rájössz, hogy az összes ember, akire eddig felnéztél, csak bábu volt a felettesei vagy a sors kezében... 

Amikor majd felismered a valóságot és lehullik a szemedről a hályog...

Emlékezz rám. Mert én nem voltam bálvány. És nem voltam bábu. És nem voltam pusztán csak atom... 

És azért éltem, hogy neked egy kicsit könnyebb legyen... 

És te mégis semminek, máznak, olcsó kötőanyagnak, atomnak - bábunak néztél... 

És leköptél engem... 

Elsőkből az utolsók, utolsókból az elsők - 1. A piramis

Talányos, megfejthetetlen, sok ezerszer félremagyarázott szavak...

"Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!"

Nem arról van szó, hogy törvényt akarnánk ülni felettük. Mármint rendet vágni értelmezéseik és egyénítéseik között. Hiszen kétségeink sem lehetnek afelől, hogy interpretációik önmagukban könyvtárszoba megtöltésére és évtizedek kutatásaira volnának fölösen elegendők. 

Ellenben, képletesen és konkrétan szólva is el fogunk jutni - nemcsak egyről a kettőre, de egyenesen a háromra. Megkíséreljük ugyanis kialakítani és kiteljesíteni egy lehetséges magyarázatát a szentnek mondott szavaknak.

Tovább

Homok, békabrekegés és modernizáció

A hazánk földjébe beleszerető, s ez okból Aranyosgyéresen letelepedő, mintagazdaságot berendező angol szerző, John Paget írja 1839-ben, hogy "a homok Pest egyik nagy átka, olyan apró szemű, hogy mindenhová behatol, tönkreteszi a bútorkat és a lakosoknak a szemébe megy, és jobban megköhögtet, mint a londoni köd. Az itteni homokvihar valami borzasztó. Pestet homokborította síkság veszi körül, a külterületeken kevés a liget vagy kert, így nincs, ami a szél erejének útjába álljon." - Képzeljük el, csak egy pillanatra: a bideredmeier uracsok és hölgyek esernyőikkel a homok tomboló örvényével dacolva - nemde komikus látvány? 

Még inkább pedig az, hogy a jól kövezett, széles utcák, a szerzőnk által is megdícsért csinos házak és az épitészetileg remek érzékkel kialakított terek - homokbuckáknak szolgáltak kies otthonul.

Vajon így volt ez a Kiss József által megdícsért szűk utcácskákban is?

Talán Cs. Szabó Lászlónál olvastam valahol, hogy a Hét főszerkesztője visszasírta a reformkori Pest szűk és kellemetes, rakoncátlanul kanyargó kis utcácskáit és alacsony házacskáit, nem is beszélve annak csöndjéről és tisztaságáról. Kiss József viszont már eleve 1843-ban született, s az ő gyermekkorában a homokhelyzet már minden bizonnyal egészen másmilyen lehetett a szédületesen fejlődő városban, tehát ő már alighanem jóval kevesebb homokkal találkoztt is... 

De már Paget sem hallhatta az "egyik tágas pesti tér" helyén "alig néhány éve" még visszhangzó békabrekegést és nem láthatta összefüggő állapotában a pesti városfalat sem. Igaz, mint Csorba Csaba írja: "a fal vonula­tának nagyobb része megmaradt, mint telekhatár és tűzfal, csak néhány utcával törték át és a kapukat bontották le..."

A tájkép, a csendélet és az akt

Michelle Focillion írja a Vie des formes-ban, hogy a műalkotás "egyszerre anyag és szellem, egyszerre forma és tartalom." A művészet épp ezért, az ő meglehetősen helytállónak tűnő értelmezésében a formák állandó mozgását és ennek a metamorfózisnak belső törvényeit feltétlenül fel kell, hogy használja és szerves részévé kell, hogy tegye. De a formák "megvalósulásának" legmagasabb szintjét a "művészeti formák" képviselik. Ezek: "Az átváltozások elvének vannak alávetve, amely szüntelenül megújítja őket, és a stílusok elvének, amely egyfajta egyenlőtlen fejlődés folytán felváltva teszi ki próbáknak, szilárdítja vagy bontja meg kapcsolataikat." 

Ez a kettős mozgás, lüktetés ad életet a műalkotásnak, teremti meg eredeti kontextusát, és, persze az itt említettek mellett még számos összetevő révén, szüli meg hatását szemlélőjében, vizsgálójában, feldolgozójában, reprodukálójában vagy, ami a legmagasabb szintet képviseli: értelmezőjében. 

A képzőművészet a forma fölé emelkedik, de nem leigázza azt, hanem felhasználja jellegzetességeit és a saját jellegzetességeivel hangolja össze őket. 

Nos, a magam részéről felfigyeltem három vizuális műfajra, amelyek esetében (legalábbis az én számomra) nagyon nehéz megragadni ezt a folyamatot, s amelyekkel Focillion már csak azért sem foglalkozhatott, mert fő szakterületéhez, a középkorhoz nem sok közük van. A tájképről, a csendéletről és az aktról van szó... 

Tovább

Weöres Sándort hallgatom...

Késő este van, már mindenki alszik, de a zongorán még serceg a magnó és én Weöres Sándort hallgatom, ahogy a verseit mondja. És mondja, mondja, cserzetten, el-elfúló hangon, de lélekkel, mágiával és a Teremtésből magával hozott természetességgel. 

Sok mindent még nem értek a kozmikus és nagy rezdülésekből, de a társadalmak és személyek szenvtelen szemlélésének nagyszerű, időn, társadalmon és személyen kívüli állapota már ekkor is sajátom s már ekkor mindennél boldogabbá tesz. 

Ő az én Vergilliusom, ahogy piarista gimnazista kisiskolás önmagamat végigvezeti egy olyan világon, amelyet leírni csak úgy nem tudtam akkor, ahogy nem tudok most sem - de ennek a rendkívüli költői lénynek a halhatatlan bölcsessége és szemléletének nagyszerű, a gyermekiséget és nemtelenséget ötvöző rendkívülisége megnevezhetetlen kozmikus nyugalommal tölt el... 

Tovább

Gerontokrácia

A húszas években Gömbös Gyula fiatal politikusnak, a harmincasokban Magyarország addigi története legfiatalabb miniszterelnökének számított a maga 40-50 esztendős kaliberével. A lapok 1932-es beiktatása alkalmával arról cikkeztek, hogy ez az energikus ifjú milyen új energiákat fog majd hozni a ma még Csonka, de Mussolini és Dolfuß segedelmével holnap már újra régi fényében tündöklő (ezt nem írták le - ezt csak Gömbös képzelte hozzá) "magyar élettérbe"

Az ötvenes dekádban Hegedűs András már a harmincasok generációjának képviselőjeként ülhetett be a Minisztertanács Elnökének bársonyszékébe. Ez akkor és utána is példátlan volt a magyarországi államszocializmus történetében. Mármint, hogy ilyen felelős (ekkor a miniszterelnöki tisztség demonstratíve és reprezentatíve volt az, természetesen) pozícióba ennyire "zöldfülű manust" ültessenek be. 

Ma már az 1955-ben a formális tisztséget elnyerő, akkor éppen krisztusi korban lévő Hegedűs majdnem középkorúnak számítana... 

Tovább

Saint-Ex és a lejtő morálja 2.

"A lejtő morálját" tananyaggá kéne tenni a kommunikációszakosok számára. Mert belőle nem csak a modern marketing alapjait sajátítanák el, de valami sokkal fontosabbat is - amit valahogy elfelejtenek megtanítani nekik.

Azt, hogy ezt a műfajt hogyan lehet pozitív és mozgósító célok szolgálatába állítva művelni. 

Tovább

Melinda, Melinda...

... a Bánk Bán nagy dramaturgiai kérdőjele. Passzivitás, tehetetlenség, tétlenség aurája övezi. 

Belesétál a csapdába, amit csak a vak nem láthat - és közben még negédesen is eldalolja, hogy ő nem együgyű, s hogy ő mily egyedi, ismételhetetlen példánya hazája leányinak. Az egész udvar tud róla, mi készül - a férje tud róla, mi készül.

És mégsem tesz senki semmit. 

Tovább

Saint-Ex és a lejtő morálja

Háborús írások, 1939-1942. Érdekes és figyelemre méltó válogatás egy elképesztően hiteles ember megnyilatkozásaiból, részletes magyarázatokkal és imponáló jegyzetaparáussal. Sajnos a magyar kiadás hagy némi kívánnivalót maga után. Burján Monika magyarítása erősen hullámzó és néhol borzalmasan rossz. 

Ez valószínűleg nem az ő hibája: már a Kisherceg olvasása közben rájöttem, hogy Saint-Ex-et valószínűleg marha nehéz fordítani. A fogalmi rétegzettség, ami visszaköszön a mély felelősségérzetet és polgári humanizmust sugárzó írásokból, Vas Istvánt kívánna.

Minimum. 

Tovább

Közösségi és individuális magyar történelem

Egyre erősödik bennem az a megfontolás, hogy a magyar történelmen több sajátos kettősség vonul végig, melyek tézisként és antitézisként kioltva egymást, vezetnek el valamiféle kultúrtörténeti szintézisig. Egy olyan megiratlan mű fundamentumáitg, amelyet előbb-utóbb valakinek muszáj lesz megalkotnia, mielőtt még bekövetkezne a jelen pillanatban nagyon is valószínűnek tűnő nemzethalál...

Ebben a szintézisben pedig feltétlenül szerepelnie kell két kategóriának: a közösségi és individuális magyar történelemről van szó... 

Tovább
süti beállítások módosítása