... amiben eddig hittél, a szemed előtt semmivé porlad szét... Amikor az összes atomjaiba hullik vissza, mert szétporlad a máz és az olcsó kötőanyag... Amikor majd rájössz, hogy az összes ember, akire eddig felnéztél, csak bábu volt a felettesei vagy a sors…

Késő este van, már mindenki alszik, de a zongorán még serceg a magnó és én Weöres Sándort hallgatom, ahogy a verseit mondja. És mondja, mondja, cserzetten, el-elfúló hangon, de lélekkel, mágiával és a Teremtésből magával hozott természetességgel.  Sok mindent még nem értek…