"A lejtő morálját" tananyaggá kéne tenni a kommunikációszakosok számára. Mert belőle nem csak a modern marketing alapjait sajátítanák el, de valami sokkal fontosabbat is - amit valahogy elfelejtenek megtanítani nekik.
Azt, hogy ezt a műfajt hogyan lehet pozitív és mozgósító célok szolgálatába állítva művelni.
Egész filozófiáját adja meg ez az írás a modern médiának - rávilágít mindenre, amire reklámpszichológiának csak évtizedek múlva sikerül. Például alighanem az elsők között ismeri fel, hogy a reklám nem racionális, hanem irracionális elemekkel tud igazán hatni. S azt is, hogy ezek, habitustól, műveltségi szinttől, kortól és nemtől függetlenül minden élőt azonos cselekvésre ösztönözhetnek...
Saint-Ex mindezt annak a stuttgarti rádióadásnak az üzenetéből olvassa ki, amely nap, mint nap ontja a manipulált náci propagandát - Franciaország számára. Sorra veszi ügyesen kidolgozott, a ráció helyett az érzelmekre ható módszereket, amelyeket irigylésre méltó hatékonysággal alkalmaznak.
De a háborúból '39-ben még kimaradó USA az eseményeket távolságtartással, sőt, nem kevés cinizmussal szemlélő mentalitását is leleplezi, amely jót röhög Franciaország tehetetlenségén és bénultságán. A világ legfőbb kommunikációs nagyhatalmának médiája ugyanis fotót közöl egy részegen üldögélő, elbambult francia katonáról - e hónapok jellegzetes figurájáról. "Íme, ez a háború!" - Az író persze ekkor még nem sejthette előre Pearl Harbour-t, s hogy ugyanez a távolságtartó hangnem milyen kőkemény (talán a lehető legkőkeménebb) háborús propagandába csap majd át azt követően.
Ám leginkább és mindenütt a francia politika mélységesen korszerűtlen, premodern diskurzusára sújt le. Dícséri Girardoux-t, aki a Tájékoztatásügyi Hivatal propagandistájaként próbál korszerűséget hozni az elavult, papírosízű, a La Fontaine-re (akit Saint-Ex maga kifejezetten unalmasnak talál), a paraszti élet egyszerűségére és a Loire méltóságteljesen hömpölygő vizére építő hatni akarásába. Épp ezért bízza meg az "A lejtő moráljának íróját" aktív propagandamunkával, s épp ez adja e sorok gyakorlati célját is.
Ezért kerültek sietve lejegyzésre - s mivel sosem lehetett tudni, mikor ér véget a Sitzkrieg, amely merőben új helyzetet teremthet - és teremtett is aztán...
Ez az írás az egyik legjobb, amit a szerzőtől valaha olvastam, bár nem adja könnyen magát. A morált talán már értjük - a "lejtőt" pedig más helyen már elmagyaráztam. A kettő azonban elválaszthatatlanul hozzátartozik. A lejtőt jóra kell használni, jól kell tudni használni és meg kell tudni választani a használatra alkalmas pillanatot. Ehhez azonban nem szabad mérlegelni vagy racionálisan tervezni.
Az intuíció szerepe a lényeges - a hatás tekintetében ugyanis csak ez számít...
A többit elintézi a lejtő gravitációja...
SzJ
