... amiben eddig hittél, a szemed előtt semmivé porlad szét...

Amikor az összes atomjaiba hullik vissza, mert szétporlad a máz és az olcsó kötőanyag...

Amikor majd rájössz, hogy az összes ember, akire eddig felnéztél, csak bábu volt a felettesei vagy a sors kezében... 

Amikor majd felismered a valóságot és lehullik a szemedről a hályog...

Emlékezz rám. Mert én nem voltam bálvány. És nem voltam bábu. És nem voltam pusztán csak atom... 

És azért éltem, hogy neked egy kicsit könnyebb legyen... 

És te mégis semminek, máznak, olcsó kötőanyagnak, atomnak - bábunak néztél... 

És leköptél engem...